Kritika: Drágán add az életed!

Ismét a mozikban az akciófilm műfajának egyik legfontosabb alapköve! Történelem, főhajtás és kritika a legendás ikon előtt.

Drágán add az életed! (amerikai akciófilm, 1988)
Eredeti cím: Die Hard

Rendezte: John McTiernan

Forgatókönyv: Jeb Stuart, Steven E. de Souza

Fényképezte: Jan de Bont

Zene: Michael Kamen

Szereplők: Bruce Willis, Alan Rickman, Bonnie Bedelina, Reginald VelJohnson

Költségvetés: 28 millió dollár

|125 perc|

A legenda születése: 

Bizony még a készítők közül sem sokan gondolhatták, mikor belekezdtek a film elkészítésébe, hogy egy új stílust teremtenek az akció filmek műfaján belül. John McTernian a Ragadozó után a Die Hard-dal a csúcsra járatta a műfajt. 
A Die Hard szinte minden addig megismert akciófilmes panellal és ideállal szakított. A tesztoszteronbomba kinézetű és mindent túlélő hősök helyett kapunk egy roppant laza, de nem konkrétan a "hősködéssel" foglakozó New York-i zsarut, akiről nem pattannak le a golyók, nem lő le 1 tárral 30 embert és tényleg sebezhető. Sebezhető, de természetesen legyőzhetetlen, mert a szóban forgó illető soha nem adja fel! 
Egy név, ami összeforrt az akciófilm műfajjal, akit ha meghall az ember, máris mosoly ül a arcára és várja a csodát. A csoda pedig 1988-ban elérkezett számunkra, és aki elhozta nekünk nem más, mint egy férj, egy apa, egy rendőr...hölgyeim és uraim JOHN McLANE megérkezett! 
A szerep amely által egy új világsztárt kapott a világ Bruce Willis személyében, méltán.

A történet: 

Az alapsztori végső soron egyszerű dolgokra épül, de sok kérdést foglakoztat egy időben. A forgatókönyv roppant sokszínű és ami a legfontosabb, hogy félelmetesen izgalmas. 
John megérkezik Los Angelesbe, hogy együtt töltse a Karácsonyt, a jelenleg külön élő családjával. Míg a gyermekei otthon várják, hogy a szülők megérkezzenek McLane elmegy a feleségéért a Nakatomi toronyházba, ahol már javában zajlik a partizás. 
Hősünk nem igazán tud belemelegedni a buliba, mert rajta kívül minden vendéget és alkalmazottat túszul ejtenek egy terroristáknak hitt csoport tagjai. (Később kiderül, hogy ők nem szolgálnak semmilyen etnikai tábort, szimplán ki akarják rabolni a toronyház széfjét, mely több, mint 600 millió $-t tartalmaz.) Innentől kezdve a mi kis bujkáló fakabátunkra 2 feladat hárul, meg kell mentenie a feleségét és a túszokat, valamint meg kell szorongatnia a rossz arcúak tökeit is.

A főgonosz: 

Hans Gruber minden szempontból méltó ellenfele a kissé kisiklott magánéletű rendőrünknek. Roppant intelligens, tökéletesen precíz, megfontolt és végtelenül higgadt. 
Alan Rickman-t pedig rátette a figyelni érdemes színészek térképére. Játékának minden nüansza zseniális, arcrezdülései pedig élményszámba mennek. Az embereit teljes mértékben kordában tartja, senki nem merne vele szembeszállni. Tökéletes antihős, aki akárcsak McLane, szintén nem szuperhős, "csupán" a világ egyik legveszélyesebb bűnözője, kinek az ereje leginkább a logikájában rejlik. Kettejük közös jelenetei pedig zseniálisan állítják szembe jó és a gonosz harcát.

Az első számú segítő és fontosabb mellékszereplők: 

Egy mackós, fekete helyi zsernyák próbál meg segíteni McLane-nek. Al Powell őrmester lelki vívódásából és emberi oldalából is kapunk ízelítőt. 2 aranyköpés között vele tartja a kapcsolatot Willis, így információhoz jut a kinti, egyre színesedő helyi erők elképzeléseiről.
A mellékszereplő gárda is szép egyensúlyban van. A Holly (Gennaro) McLane-t alakító színésznő Bonnie Bedelina, valamint a bűnözők legvadabb tagjait is hiteles alakítások tükrözik.

John Mclane és a humor: 

Bruce Willis fürdött a szerepben, sok esetben nagyon vicces is. A jelentek sokszor úgy vannak bemutatva, hogy a szenvedésén gyakorlatilag mosolyog az ember. Ilyen többek között a pucér lábbal üvegszilánkokon való futás, majd egy gyermekméretű terrorista cipő általi lehangolódás is.
És ami még nagyobb legendává avanzsálta őt, azok a bizonyos laza iszonyat állatkirály aranyköpések illetve beszólások. Még a legszorultabb helyzetekben is tud valami frappáns és odaillő poént lökni, amin aztán dőlhet az ember a nevetéstől.

A technikai megvalósítás: 

A film látványvilága 88'-ban forradalmi és lélegzetelállító volt. Ma már persze nem esik le az állunk az akciók előtt ,de továbbra is hibátlan élményt nyújt. Akciófilmek sokasága lopott később a filmből, akár az eseménydús akciókra, akár a karakterek felépítésére gondolunk. 
A zene még egyedibbé teszi a filmet, jellegzetes dallamok színesítik, melyet egy filmekben kevésbé jártas ember is felismerhet. A vágások, a fényképezés mind-mind briliáns összképet alkotnak, a hanghatások kezelésétől pedig libabőrös leszek, annyira élethűek.
A filmet ezeken a területen 4 Oscar-díjra is jelölték, úgymint: legjobb vágás, legjobb hangeffektus vágás, legjobb hang és legjobb vizuális effektusok. (3 kategóriában is egy bizonyos Roger Nyúl a pácban című, szintén korszakalkotó film happolta el az orra elől a kis aranyszobrocskát.)
Ami biztos, hogy, aki tökéletes és a végtelenségig egyedi, illetve vérre menő akciókat akar látni ezen a téren sem fog csalódni. Van itt helikopter felrobbanása, liftakna aprítás, tűzoltó csövön való mélybe ugrás, lövöldözés, verekedés és még sok egyéb szaftos nyalánkság a stílus kedvelőinek.

Összegzés: 

Mára Rambo mellett talán a világ legnagyobb akcióikonná vált John McLane. A véres atléta olyan a filmművészetnek, mint mondjuk a Terminátor napszemüvege, Indiana Jones kalapja(és ostora), vagy éppen a Jedik fénykardja. A beszólásai szállóigévé váltak, hogy mást ne mondjak a "JippeeKiYee" olyan klasszikusok közzé épült be többek között, mint az: "Én vagyok az apád", "Még visszatérek", "Ez egy gyönyörű barátság kezdete", vagy éppen a "Fuss Forrest Fuss!" 
John McTernian, tehát Bruce Willis-szel karöltve megalkotta az akció műfaj egyik legkiválóbb darabját (etalonját), mely tökéletes, zseniális és ÖRÖK!

Értékelés: 10/10

Box Office: Nem Sean Penn lesz az új Liam Neeson

Csalódás a The Gunman szereplése

Minden adva volt egy újabb "Elrabolva franchise" létrejöttére, de valami mégis félrecsúszott.

Pedig, ahogy Liam Nesson féle akciómozi esetében itt is volt egy kiváló (ezúttal többszörös Oscar-díjas) korosodó színész Sean Penn személyében, nem is beszélve arról, hogy a The Gunmant is Pierre Morel dirigálta, ahogy a Taken első felvonását is, sőt Penn mellé jóval több neves és elismert színész is pakoltak a filmbe a mellékszerepekre. Elég csak Ray Winstonera, Javier Bardemre, vagy éppen Idris Elba-ra gondolni.
Hogy miért lett bukás mégis a mozis pénztáraknál a film, az rejtély. A 40 millió dollárból forgatott alkotás az első 7 napján mindössze 7 millió dollárra volt jó Amerikában, ez azt jelenti, hogy nagyjából 10 millió körül fog zárni a tengerentúlon, és ezzel minden bizonyára lőttek is egy esetleges 2. rész elkészítésének.

Trailer: Skin Trade

Akció történelem: Dolph Lundgren és Tony Jaa közösen irtják a rossz fiúkat!

A Skin Trade előzetesét látva minden bizonnyal sokaknak be fog ugrani a svéd óriás egyik legismertebb (és legjobb) filmje a Leszámolás Kis-Torikóban. Dolph Lundgren ott Brandon Lee-vel kapta szét a teljes helyi yakuzát, most pedig korunk egyik legjobb harcművészével, az Ong Bak sztárjával, azaz Tony Jaa-val az oldal harcol majd a bűnözők ellen.
A negatív oldalt a mindig stílusos Ron Perlman erősíti majd, de feltűnik majd 2 akció között(vagy épp benne) Peter Weller (egykori Robotzsaru), Celina Jade és Michael Jai White is.
De, ami még fontosabb, hogy a már említett Leszámolás Kis-Tokióban főgonosza, azaz Cary-Hiroyuki Tagawa is "benéz", így újra egy filmben szerepelhet a szőke akciósztárral.

Amerikában kis kópiaszámmal május 6.-ától adják majd a mozik. Hazánkban esélyes, hogy majd egyből lakossági forgalmazásban (dvd, blue-ray) jelenik meg, hacsak pár művészmozi le nem csap a vetítési jogokra, aminek biztos itthon is sok akciófilm rajongó örülne.